Nem volt még reggel hét óra. Annak ellenére, hogy két napja tartott a téli szünet egy kócos hajú lány botorkált, két ásítás közepette a fürdőszoba felé. Iker testvére még az ágyban durmolt. Nem foglalkozott semmivel és senkivel. Ő élvezte, hogy végre egy kis szünet köszöntött be az életükbe. De a lány, az más volt. Ő már hajnalok hajnalán fent van. Semmiféle szünet, nem tudja a rutinjából kizökkenteni. A szemét csukva tartotta. Szinte egész éjjel tévét nézett. Izgalmas Agatha Christie feldolgozás volt műsoron.  Belépett a fürdőszobába és belenézett a tükörbe és kiöltötte a nyelvét.

-Beeee! Jó nagyot pancsizok korán reggel, aztán jól megcsutakolom a fogaimat- mondta csak úgy a tükörképének.

-Kislányom! Légyszíve siessél! Téli szünet van. Még aludnod kellene jócskán az ágyban. Miért kelsz fel ilyenkor is hajnalok hajnalán? Siess! El fogok késni.

-Igeeen!- válaszolta Márti, és beugrott a zuhany alá.

Elmosolyodott. Bátyja a tegnapi este folyamán ott hagyta a telefonját. Bekapcsolta. Már évek óta tudta a képernyőzár kódját. Megkereste a YoutTube-ot és amennyire tudta, teljes hangerővel hallgatta és énekelte a kedvenc dalát. Édesapja sem volt különb. A nappaliban teljes hangerővel hallgatta a tévét. Behallatszott a fürdőszobába. Épp híreket mondtak be. Valami megütötte a kislány fülét. Kikapcsolta a telefont. És hallgatolózni kezdett.  

-Budapest. A főváros különböző pontjaiban, már nem első alkalommal figyelnek meg ufókat a szemtanúk. A szemtanúk elmondása alapján, az égbolton különböző formájú, de inkább lapos, szürke korongokat figyeltek meg. Egybehangzó vélemények által elmondható, hogy a tárgyak méretüket tekintve különbözőek.

-Kislányom!- tépte fel az ajtó az édesanyja. Édesanyja a mai reggelen különösképp ideges volt.

-Márti jelentkezik. Márti jelentkezik…..- horkant fel. Tovább akart bosszantani az anyját, de abban a pillanatban valami odakint megkocogtatta a fürdőszoba ablakát. Odanézett. Az ablakon ugyan az a furcsa lény tekintett be és bámult a lányra, mint aki az éjjel megijesztette Ádámot.

Az anyja abban a pillanatban lépett be a fürdőszobába, hogy egy jól bevált módszerrel előcsalogassa lányát a zuhany alól, amikor a lánya száját egy hatalmas sikoly hagyta el. Márti, nem vette észre az anyját, mint ahogy ő sem az ablakon bebámuló furcsa, idegen lényt. Bella, megfogta a meleg víz csapját, és elcsavarta, hogy csak a hidegvíz folyjék. Márti, annyira el volt foglalva az idegen lény bámulásával, hogy elsőre, észre sem vette, milyen merényletet követtek el ellene. Sikoly mellé már társult a hideg víz okozta sokk is.

-Jajj! Ez hideg! – ugrott ki a kádból a lány. Ott remegett az anyja mellett, köntösét magára terítve, és ordítva kirohant a fürdőszobából és összeütközött a bátyjával. Aminek az lett következménye, hogy Máté és csurom vizes lett. –Bocs.

-Valamiféle iszonyú ordítás ébresztett fel a legszebbik álmomból…

Ekkor újabb ordítás hallatszott ki a fürdőből, majd másodpercekkel később, édesanyjuk is csatlakozott hozzájuk. Most már férje sem bírta tovább. Főleg, hogy ilyen hangzavarban nem tudta a kedvenc reggeli műsorát nézni a tévében. Bella a fürdőszoba felé mutatott remegve.

-Ott bent. Ott bent. Iszonyú… néz befelé az ablakon….

Miklós, dúlva-, fúlva berontott a fürdőszobába, majd tizedmásodperc múlva, ugyanúgy vágtatott ki onnan.     Megállt kis családja előtt.

-Nincs odabent senki vagy semmi. Nem értem, mi ez a hiszti.

A lánya feléje fordult, miután visszatért a tévé elé.

-De, apa, egy….

Megszólalt Máté telefonja. Húga és az anyja dühös pillantásokkal néztek rá. Nem foglalkozott velük. A készülék, Ádám nevét írta ki. Máté ránézett az órájára. Hét óra múlt.

-Nem hagyják az emberfiát a téli szünetben pihenni. Ez szőrnyű. Hallo! Te is ilyen korai vagy?

A vonal másik végén mély hallgatás. Kellett egy kis idő, mire Ádám megszólalt. Hangja meglepetten csengett.

-Ó! Nem téged akartalak hívni. Hát ez most félrement.

-Nem? Akkor mégis kit? Mért? Mi történt?

Bella már tudta vesztett ügye van a gyerekeivel , férjével illetve a szörnnyel  szemben  is, aki a gülü szemeivel bámult rá az ablakon keresztül. Dühösen leakasztotta a fogasról a kabátját, vállára akasztotta a táskáját. Kiviharzott a lakásból. Úgy, hogy észre sem vették a távozását.

-Nem, dehogy- válaszolta határozottan Ádám. Máté figyelmét nem kerülte el- Valami eszembe jutott, meg akartam beszélni … á…. mindegy.

Máté biztos volt benne, hogy valami nincs rendben. Más esetben Ádám azonnal közölte volna vele, mindazt, ami a bögyét nyomja. Valami nyomasztotta Ádámot.  Valami súlyosabb gond lehet, és nem változott volna meg hirtelen. Nem. Valami történt, amiről nem akar vele beszélni, nem szándékozik vele megosztani. Nem fogja ezt most, hajnalok hajnalán vele megosztani, pláne, hogy nem is őt akarta hívni eredetileg. De akkor kit?  A vonal végén nagy volt a csend. Miklós a gyerekeit nézte.

-Halló, Ádám ott vagy még?

-Igen. Persze. Izé… át tudnátok jönni a délelőtt folyamán?

-Igen. Persze. Reggeli után ott leszünk.

-E….. e.. ennek igazán örülök.

Márk nem volt biztos abban, hogy barátja megkönnyebbült volna. Húga kikapta a kezéből a telefont.

-Nálad is megjelent?- kérdezte Márt sürgetően.

Máté és az apjuk kíváncsian néztek a lányra. Ádám nem tudta hirtelen hova tenni a kérdést. Illetve nagyon is jól tudta, kire vagy mire céloz a lány.

-Válaszolj? Te is láttad a rusnya, sunyi képét?     

Ádám nagyot nyelt. Hangja riadt, és ideges volt.

 -Beszélsz össze-vissza. Miféle alakot láttam én, akinek rusnya képe van? Na, délelőtt várlak titeket.

Kinyomta a készüléket. Miklós feltápászkodott a kanapéról, és csípőre tett kézzel a gyerekei elé állt.

-Na, édeslányom, most elmondod apádnak, mitől ijedtetek meg anyáddal, a fürdőszobában. Mi ez a gülü szemű nem tudom mi?

Márti ránézett az apjára, majd közönyösen válaszolt.

-Semmitől, apa. Az égvilágon semmitől.

Faképnél hagyta apját és a testvérért. És visszamasírozott a fürdőszobába. Mielőtt még apjuk szólásra nyitotta volna a száját, Máté így szólt.

-Nem tudom mi ez az egész. 

Megfordult ott hagyta a tátott szájú, kikerekedett szemekkel rá bámuló apját.