Michael nagyon ideges volt. Fel, s alá járt Ádám elhagyottnak tűnt szobájában. A gyerekek és Ádám szülei minden mozzanatát követték a tekintetükkel. Míg akkor is járkált az ablak és az ajtó között, míg a magét mondta.

-Most már elegem van! Ez nem mehet így tovább! –Michael egyfolytában rázta a bal kezét.

Hilda idegessé vált, majd ingerülten ráordított a rendőrre.

-Értesítenünk kell a rendőrséget! Nincs más választásunk!- ismételgette a mondatokat. Hirtelen elhallgatott és ránézett a férfire, aki megállt és értetlenül nézett az asszonyra. Hilda próbált higgadt maradni. –Bocsánat. A kollégáit.   

Mielőtt Michael válaszolni tudott volna, megszólalt a telefonja. A telefon e-mailt jelzett. Számára ismeretlen címről érkezett üzenet. Megnyitotta. Az üzenet elolvasása után döbbent arckifejezéssel nézett a szülőkre.  Megköszörülte a torkát, majd kissé akadozva olvasni kezdte az üzenetet.

-„ Ádám a markunkban van. Semmi további lépés, különben soha többé nem látjátok”

Idegesen fordította a telefonját a szülők felé, hogy ők is jól lássák az üzenetet. Úgy érezte, hogy Hildát nem lepte meg túlságosan a hirtelen felbukkant üzenet, és úgy tűnt, tudja ki a feladója. Hilda még mindig magánkívül volt. Nem is tudta mit beszél. A jelenlévők az idegességnek tudták be a dolgot.

-Ez most teljesen mindegy!- üvöltötte Hilda- Ezek a semmirekellők újra elrabolták az én kisfiamat. – ránézett a fia barátaira- Valószínűleg ez a ti hibátok. Beleütitek az orrotokat mindenbe. –tört ki könnyekbe az asszony. Senki sem próbálta vigasztalni. - Mert nektek Sherlock Holmes-t kell játszani.

A gyerekek bűntudattal hajtották le a fejüket. Igen. Hildának teljes mértékben igaza volt, de senki sem gondolt arra, hogy a történelem megismétli önmagát. De nem értették, hogy miért reagál ennyire keményen.  Ősszel Ádám órák múlva előkerült, és ha jól emlékeznek, nem reagálta túl ennyire Ádám eltűnést. Vagy igen?

-Most felhívom a rendőrséget, és megkérem, hogy segítsenek!- jelentette be az asszony. – Mert úgy látom, hiába képviseli is magát a nehéztüzérség, nem ér egy fabatkát sem az ittléte.

Michael azonban visszatartotta.

-Ne! Ne tegye! Akár hiszi, akár nem, nem vagyok egyedül. Ráadásul van valaki, aki sokkal többet tud, mi mink együtt véve. Csak az a baj, hogy ő nem fog idejönni. Egyedül csak bennem bízik, és próbáljanak önök is bízni benne láthatatlanul is. Mert nemcsak Ádámnak lesz baja, hanem neki is, ha felfedem a kilétét.  –elhallgatott. A szobában érezni lehetett a feszültséget. – Mindent megteszek, hogy megtaláljuk Ádámot. De ehhez…- fordult a megszeppent barátok felé- rátok is szükség lesz. Egy trükköt fogunk alkalmazni, hogy kicsalogassuk a vadat, és végre mindenre fény derüljön. De legfőbbképp arra, hogy ki a banda igazi vezetője.   

-Remélem sikerülni fog- mondta az asszony. –Ha bármi történne a fiammal, sosem bocsájtom meg magamnak, de magának sem.

Michael megvetően nézett rá.

-Ősszel nem aggódott ennyire érte. – Michael előrébb lépett- Miért van nekem olyan érzésem, hogy maga sokkal többet tud, mint azt állítja? Egyébként, hol a lánya?

Hilda idegesen tördelte a kezét. Lajos a széken ült, maga elé bámult mereven, nem avatkozott bele.

-Hol lenne? Kriszta? Apjuk, szólalj már meg!- ordított rá a férjére. De Lajos csak ült maga elé bámulva. – Köszi a segítséget.

-Ne hívja. Nincs itthon. Órák óta ő sincs itthon. Tudom. Mondtam, hogy nem vagyok egyedül. Utána lécelt le, miután kiderült, hogy Ádám eltűnt, és felvette a fia telefonját?

Az asszony újra ránézett, de nem válaszolt. Michael a vállát vonogatta.

-Nekem így is jó. Előbb utóbb úgy is kiderül az igazság.

Máté gondolkodni próbált, és valami eszement ötlet jutott az eszébe.

-Ez a mostani eset, sokkal jobban megfélemlít minket, mint mindaz, ami az ősszel történt velünk. Akkor is voltak fura dolgok, így visszagondolva, de ez még azoknál is rosszabb. – vallotta be a dolgot a fiú. – Hogy fogjuk mindezt titokban tartani? Tulajdonképpen a rendőrség soraiba is beférkőzhettek ezek a személyek. Nem lehet, hogy onnan küldték az üzenetet?

Mindenki meglepetten nézett rá.

-Ezt meg honnan veszed?- tudakolta Michael.

-Csak úgy gondoltam…..

-Nem, ezt teljesen valószínűtlennek tartom. Úgy hiszem, nem egy másik banda, hanem ugyanazok, akik az ősszel is próbáltak alánk tenni, de valami rosszul sült el. – mondta Michael. – Mármint arra gondolok, hogy azok közül valakik, akikkel együtt „ bandáztam” a beépülésem során.

Az eléje tett csészéből még ivott pár kortyot.  Búcsuzóul megígérte a szülőknek, hogy folyamatosan tájékoztatja őket.

-Most el fogom kapni- mondta kifelé menet a szobából. - Sok évet vártam erre a pillanatra. A bőrömet kockáztattam, miután sikerült beépülnöm a szervezetbe. Vére elérkezett az idő. Akárki legyen is ennek az esetnek a feje, keservesen meg fogja bánni. Veletek pedig este a megbeszéltek szerint. – biccentett a fejével és ott hagyta őket.

A gyerekek talpra szökkentek, és halk köszönés kíséretében kisurrantak barátjuk szobájából. Magukra hagyva az elképedt szülőket. Miután elindultak hazafelé Máté izgatottan beszélt a két lányhoz.

-Higgyétek el! Kriszta a ludas. Neki  köze van mindenhez. S ahogy elnéztem az asszonyt, tudja. Tudja, hogy a lányának mindenhez köze van. Csak jó szülőhöz híven, védi a lányát.

Márti megállt, és mérgesen nézett a testvérére. Hangja is dühről árulkodott.

-Nem ezt próbáltam a tudtodra adni? Mit csináltál? Lehurrogtál.

-Jól van már!- fordult ingerülten a húga felé. – Majd este megbeszéljük a főhekussal.

-Egyáltalán mi értelme volt, hogy odahívott minket?- kérdezte Éva halkan.

-Az, amit sejtettünk. Ádám testvérének mindenhez köze van. Vagy nem. Vagy…. de arra gondolni sem akarok. Menjünk. Ki kell pihennünk magunkat az esti találkozó előtt. Hosszú karácsonyi esti éjszakánk lesz. Remélem anya valami fini kaját készített ebédre.

-A szokásosat. Töltött káposztát.

Míg a gyerekek a történteken rágódtak, addig a szülők a fiúk szobájában összezuhanva ültek. Idő után Lajos csak ennyit mondott.

-Ez ám a szeretett ünnepe.

Késő délután Éva furcsa zajra ébredt ismételten. Recsegés ropogás hallatszott odakintről és valaki vagy valami motoszkált az ablaka alatt.  A lány felült az ágyában, és az ablak felé lesett idegesen. Az ablakot odakintről valahogy kinyitották és a sötétben a függöny meglibbent. Éva a szájára szorította a kezét, különben felsikított volna. Egy kéz nyúlt be az ablakon keresztül. Felállt az ágyában és háttal nekifeszült a falnak. Annyira megrémült, hogy ebben a pillanatban egy hangot sem tudott kipréselni a torkán. A kézhez egy alak árnyéka is vetült az utcai lámpák fényében.  Az alak benézett, és észrevette, hogy a lány figyeli. Az egyik kezét a szája elé tette. Mutatva, hogy maradjon csendben. Éva mozdulni sem mert a rémülettől. Ezután valamit kiejtett a kezéből. A valami egyenesen a radiátor előtt landolt. Az alak kihúzta a kezét és intett egyet, majd eltűnt a sötétségben. Éva végre megtalálta a hangját, és hangosan felkiáltott. De a kiáltására nem jött válasz. Ezek szerint a szülei belemerülve nézik a tévét. Lassan lekászálódott az ágyról, és az ablakhoz lépett. Nem tudta felfogni, hogyan tudták az ablakot kívülről kinyitni, és miért nem érzékelte az odakintről beáramló hideget. Leguggolt és felvette azt, amit az ismeretlen bedobott számára. Egy fehér lap volt az. Kettéhajtotta, majd újból felkiáltott. E kétségbeejtő ordítására a szülei berontottak hozzá. Idegesen néztek rá. A templom óra épp akkor ütötte el a 18 órát.

-Mi a baj? Mi történt? – kérdezte az édesapja.

Éva idegesen nyújtotta feléjük a lapot. A lapon egy üzenet állt nyomtatott betűkkel.

„  ÁDÁMOT HOLNAP KÉSŐ DÉLUTÁN ELENGEDJÜK. PONTOSAN OTT, AHOL TALÁLKOZNI SZOKTATOK. CSERÉBE KÉRJÜK AZT A RENDŐRT,AKIVEL SZIMATOLNI SZOKTATOK. ILLETVE AZT A CSOMAGOT IS, MELYET ÁDÁM KAPOTT AZ ŐSSZEL. A CHIPPEL ÉS A TÉRKÉPPEL EGYÜTT.

Éva sírva kérdezte a szüleit.

-Most mit csináljak?

-Először is nyugodj meg. - kérte az édesapja- Másodszor, miért van ennyire hideg nálad?

-Mert az a valaki, aki e lapot bedobta, kívülről valahogy kinyitotta az ablakot- nyeldeste a könnyeit a lány- Úgy megrémültem.  Mit csináljak?  

Míg az apja az ablakot csukta be, édesanyja nagy nyugodtan válaszolt.

-Fényképezd le, és küldd el szépen annak a rendőrnek, akivel este találkozni fogtok.

  Éva így tett. Nem sokra rá meg is érkezett Michael válasza.

„ Ne tegyetek semmit! Bízzátok rám a dolgot.  Este a megbeszélt helyen”

Éva újabb üzenetet küldött Máténak. A fiú így válaszolt.

„ A fenébe! Ilyen nincs! Csak estig ne legyen baja a rendőrnek.  A ruha miatt ne aggódj. Nálam van. Este a megbeszélt helyen.”

Éva megdöbbenve olvasta a sorokat. Hogy lehet Máténál a cucc? Este erre is választ fog kapni. Ledőlt az ágyra és elég hamar elnyomta az álom.