Tíz óra előtt volt még, mielőtt megtették volna a beígért látogatásukat Ádámnál. Márti beugrott a könyvtárba. Máté a könyvtár előtt idegesen járt fel és alá. Nem értette, hogy húgának mi olyan fontos a könyvtárban, milyen könyvet akar kikölcsönözni, hisz otthon mindenféle témában számtalan könyv megtalálható volt. Húga egy csomó könyvvel baggyogott ki a könyvtárból félóra múlva. Egy könyvben az orra félig benne volt. Máté belenézett. Húga az alábbi fejezetet olvasta nagy izgalommal.

Ufó találkozások típusai.  

1 típusú találkozás: amikor 150 méteren belül megközelít egy ismeretlen azonosítatlan repülő tárgy. 

2 típusú találkozás: amikor a körülményekből Ufó aktivitásra lehet következtetni. Pl.: égésnyomok a talajon, rádió bezavarodás, stb. 

3 típusú találkozás: amikor az ember szeleli az Ufó létformát. 

4 típusú találkozás: emberrablások.

5 típusú találkozás: amikor kommunikálunk az idegenekkel.

6 típusú találkozások: halálos kimenetelű találkozások.

7 típusú találkozások: Közös utódok. Úgynevezett hibridek születése.

Márti becsapta a könyvet. Fontoskodva a testvérére nézett.

-Azt hiszem, itt az ideje, hogy ufóvadászatra induljunk. Irány, Ádám!- adta ki a határozott utasítást. Elindult. Majd visszanézett. Bátyja értetlen tekintettel bámult utána.- Gyere már! Vár Ádám.

Máté utána rohant. A nevelőotthon sarkáig csicsergett a lány. Felszabadult volt és vidám. Nem olyan mint reggel, mikor kirohant a fürdőszobából.  

-Most mindenre fény derül. Ha igaz, amire gondolok, akkor Ádámmal együtt elmehetnénk ufóvadásztra. Szeretnék már egyszer találkozni egy igazi ufóval. Zöldekkel és a szürkékkel. Tán, ha szépen megkérném őket, talán magukkal vinnének egy körútra a világűrben- mély levegőt vett és vidáman folytatta- úgy szeretném egyszer látni a világűrt és a bolygókat. És akkor nem kellene a szünet után megírnom azt a nyamvadt matek dolgozatot.

Megérkeztek Ádámék házához. Bátyja mindig nem szólt semmit. Ebben a pillanatban úgy érezte, hogy testvérének hiányzik egy kereke.  Inkább kivette a zsebéből a telefonját, és hívni kezdte a barátját.  Nagy rikkantás a telefonba, majd percekkel később már Ádám szobájában kuksoltak egy nagy bögre kakaó társaságában. Miután kortyoltak belőle Máté megszólalt.

-Húgomnak elment az esze. Ufóvadászatra szándékozik menni veled. Idejövet, kivett a könyvtárból egy csomó ufóval foglalkozó könyvet. Mintha, nem lenne otthon ezzel foglalkozó könyvből épp elég- Márti ráöltötte a nyelvét- és reggel óta, anyuval együtt furán viselkednek. Valamit láttak a fürdőszobában, csak nem hajlandóak elárulni.

Ádám üres tekintettel, lehajtott fejjel bámulta a szőnyeget. Testtartása görnyedt volt. Nagyokat ásított közben. Megviselték az éjszaka történtek. Nem aludt valami jól.  Álmos tekintettel két barátjára nézett.

-Nem ment el az esze. Tudom miről beszél. Én is láttam. Illetve, előtte történt valami más is, mielőtt láttam volna a lényt.

A két testvér meglepetten nézett rá, szemükben kíváncsiság bújkált. Ádám beszélni kezdett. Addig nem vett levegőt, míg be nem fejezte. A két testvér tátott szájjal hallgatta. Miután befejezte, Máté még mindig tátott szájjal bámult barátjára, testvére pedig diadalittasan nézett rá. Ádám felállt, és az ablakhoz sétált. Nem nézett a testvérekre.

-A legszörnyűbb az, hogy még a nővérem is itthon van- vetette oda félvállról.

- Annyira szőrnyű?- kérdezte Máté.

Visszafordult, és a testvérekre nézett.

-Sosem szokta az ünnepeket itthon tölteni. Sőt. Nem sokkal az osztályfőnök lebuktatása után, egyszerűen megjelent. Közölte, hogy minden vizsgájával végzett, és úgy érezte, hogy szüksége van a családjára- keserűen felnevetett- Tartott vagy két hétig. Megint eltűnt. Két hét múlva ismét megjelent a színen. Így ment egész nyáron. Amikor megkezdődött a tanév, alig hallottunk róla. Szünet előtti héten felbukkant. Itthon van. Mikor éjjel az ablakom alatt és a padláson meghallottam a fura zajokat, a kiabálásomra megjelent a szobámban. Kiabálva kérdezte, hogy mi a fenének keltem fel az éjszaka közepén. Mondtam neki, mit láttam, és hallottam.  Ő nem hitt nekem.

Márti izgett- mozgott a széken. Álmodozó hangon beszélt.

-Én igen. Hiszek neked. Szívesen elmennék egy kis ufóvadászatra. Tudom, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Épp ezt beszéltem Márkkal, mielőtt ideértünk volna. Bízva bízom abban, hogy egyszer összetalálkozok eggyel, és ha talán szépen megkérem őket, talán magukkal is visznek.

Testvére szúrós tekintettel nézett rá.

-Álmodik a nyomor. Szünet után, meg kell írni matekból azt a fránya dolgozatot.  Az lenne ám számomra a karácsonyi ajándék, ha elvinnének tőlem jó messze. Különben is. Mit mondanék anyuéknak?

Márti részéről egy művészeti hatásszünet következett. Másodpercekkel később felpattant a székről és püfölni kezdte a bátyját. Ádám a hasát fogta a nevetéstől. Közben Márti a magáét mondta. Testvére védekezésképp a kezét az arca elé tette.

-Azt, hogy imádott lányukat egy zöld kisember magával vitte a Marsra.   –Márti a plafon felé emelte a tekintetét-, hahó, ufók, itt vagyok! Gyertek!

Máté kérdőn vizsgálgatta a testvére képét.

-Normális vagy?

-Minden a legnagyobb rendben van – nyugtatta meg a testvérét.

Ádám kacagva visszabotorkált az ágyához. Szeméből folyt a könny a nevetéstől.

-Ugye nincs kifogásotok az ellen, hogy felhívjuk Évát. – kacagott tovább- Nem szeretném kihagyni, mint a múltkor. Szegény, majdnem kimaradt a végjátékból. – fejezte be két kacarászás között.

-Természetesen nincs – válaszolták egyszerre. Csodálkozva néztek rá barátjukra. Amióta elrabolták, nem igazán látták őt nevetni. -  Befejezted, vagy hívjuk mi?

Ádám kacagva nyújtotta a két testvérnek a telefonját. Márk kikapta a kezéből, és már hívta is Évát.   Éva teli tüdőből kiabált bele a telefonba. Abban a pillanatban, ahogy meghallotta Máté hangját, elcsendesedett. Kihangosította a készüléket, majd részletesen beszámolt a történésekről a lánynak. Bár nem látták a lányt, de Éva másodpercek alatt váltott egyik színskáláról a másikra. Miután a fiú sikeresen beszámolt a történtekről, Éva is mesélni kezdett pár szóban. Hangja halk, és egy kissé megszeppent volt.

-Különös- nyelt egy nagyot – tegnap éjjel, én is különös dolgokat… akarom mondani, hangokat tapasztaltam.  –másodpercre elhallgatott-, ja, meg mintha valaki kopogott volna az ablakomon. De nem mertem odamenni. Szerencsére, hamar abbamaradt.

A többiek összenéztek. Ádám felpattant az ágyáról, és fontoskodva el és alá kezdett járni, az ágya és az ablak között.  Megállt és ránézett az ikrekre.

-Szívesen sétálnék egyet a szeretett kis falunkba.  Mondjuk az éjszaka folyamán.

-Aha!- ennyi volt a többiek kommentárja.

-Ez valami vicc? Ugye?- kérdezte rémülten Márti.

Erre Ádám részéről egy rosszalló pillantás volt a válasz. Máté csevegő hangon folytatta. Nem foglalkozott a testvérével.

-Arra számítasz, hogy ha az éjszaka közepén körbe- körbe sétálunk, mondjuk a park és a Duna part között.  Leszáll elénk egy repülőcsészealj, és kiszáll belőle egy zöld ufonauta, aki közli: Hahó! Én voltam! Én ijesztettelek meg titeket?

Húga szeme felvillant, Éva nagyot sóhajtott. Máté nevetni kezdett, Ádám szeme villámokat szórt.

-Kivételesen nem is hangzik olyan rosszul- állapította meg Ádám.  –Legalább előbb tudjuk meg, ki volt az a pofa, aki hozzám és hozzátok is bekopogott.  Na szóval. Benne vagytok egy éjszakai sétafikában?

Éva csak nyögdécselni tudott, amit Ádám igennek vett. Az ikrek, széttárták a karjukat, és a fejüket csóválták. Bár Márti arcán kaján vigyor ült. Örömében nagyot kurjantott.

-Ez az! Ufóvadászatra megyünk!