Éva a karácsonyi vacsora és az ajándékbontás után, igen korán lefeküdt aludni. Már az igazak álmát aludta, amikor valami furcsa dolgok kezdett el történni körülötte. Éva repülőcsészealjakról álmodott. Álmában a zöld kis lények magukkal vitték a bolygójukra. Ő hevesen tiltakozott ellene. Hangos sóhajtások közepette forgolódni kezdett, és szorongató nyugtalanság fogta el. Röviddel hajnali egy óra körül Éva kinyitotta a szemét, és felnézett a plafonra. Pár pillanatig nem tudta, hogy hol van, mire rájött, hogy otthon a szobájában. Valami neszre ébredt fel, valami nagyon szokatlan neszre. Fülelt. Valóban.   Kaparászást hallott, ami nem volt épp csendesnek mondható.  Valaki vagy valami, bent a szobájában kaparászott. Majd egy nagy reccsenés hallatszott. Valami eltört. Vajon mi? Évának hirtelen eszébe jutott, hogy napokkal ezelőtt Ádám hasonló hangokat hallott a szobájából. Talán nála is az a valami jár, aki Ádám megrémisztése után látogatást tett az ikreknél is.  Óvatosan felkapcsolta a lámpát.  Majd hullamerevvé vált, és, alig mert levegőt venni. Remek hallással rendelkezett, fülei sosem hagyták még cserben. Kivéve ősszel, amikor lelökték a suli lépcsőjéről és a lábát törte. Annyira megrémült, hogy folyt róla a víz.  Semmi kétség sem fért hozzá, hogy a zaj okozója az ágya alatt tartózkodik. A zaj egy pillanatra abbamaradt, ezt kihasználva lassan, óvatosan kicsusszant az ágyból, és keresni kezdte a papucsát.  Ekkor valami kinyúlt az ágy alól és játékosan Éva lába után nyúlt.  

-Auu!- jajdult fel.

Valami éles megkarmolta a bőrét.  Tapogatózni kezdett,  szőrös valamit markolt meg, amely ráadásul fújtatni kezdett. Nem engedte el, hanem meglepődötten hajolt le, és nézett be az ágya alá. Meglepetten felnézett. Amit odabent látott az maga a valóság vagy képzelet. Fény gyulladt az előszobában és édesanyja hangját hallotta.

-Kislányom, mi a baj? – kérdezte kissé riadt hangon az édesanyja. – Minden rendben?

-Nincs baj….- de befejezni nem tudta , mert édesanyja nagy lendülettel becsörtetett a szobájába. - Mondom, hogy nincs baj… csak……- s az a valami újra megkarmolta.

-Mit csinálsz guggolva az ágyad mellett?

-Pszt!- suttogta Éva és az ágya alá mutatott. –Ott lent nincs valami rendben. Megfogtam valami szőrös izét, ami fújtat is. De előtte kaparászást hallottam. Arra ébredtem fel.  

Édesanyja mosolyogva leguggolt mellé, és jelzet, hogy ne mozduljon a helyéről. Kezét óvatosan a lánya ágya alá dugta.

-Hé! Vigyázz! – súgta oda az anyjának.

-Hát te  ki vagy?

Édesanyja valami szőrős valamit vett ki az ágya alól. Éva semmit sem értett. E valami pufók, vörös bundás, sárga szemű, túlságosan is ismerős lény volt a lány számára. Megkönnyebbülten felnevetett.  A hang forrása, amitől annyira megrémült, egy macska volt.  A macska nagyra nyílt sárga szemeivel méricskélte Évát, aki továbbra is fújt felé és éles körmeit meresztette feléje.

-Maffia, te vagy az? Hogy kerülsz ide? Nem értem. 

-Mit nem értesz, kislányom? – érdeklődött az anyja- Tudod kié a macska?

-Tudom.  Ő Maffia, Ádám macskája. De akkor sem értem, hogy került az ágyam alá?

Édesanyja letette a macskát a szőnyegre, de azon nyomban az ágyra ugrott.

-Hát  kislányom, azt én sem tudom. Szólj Ádámnak. Biztosan hiányolja. De csak reggel.

Éva visszabújt az ágyba. Édesanyja nevetések közepette kiment a szobából. Éva újfent elnevette magát. A cica dorombolva az ágy közepén helyezkedett el. Éva örült, hogy a titokzatos hang forrására fény derült, és szerencsésen megoldódott a rejtély. E kis kaland elfeledtette vele a másnap éjszakai találkozót.   Felült az ágyban, és ránézett a macskára, aki nyugtatóan dorombolt továbbra is az ágy közepén.

-Mondd, Maffia! Mégis, hogyan kerültél ide? És egyáltalán, honnan tudtad, hogy itt lakom, hmm? - a cicadorombolással válaszolt- Értelmes válasz. Egyszóval, te magad sem tudod. Mindegy. Reggel értesítem a gazdád. De tudod cica, valami nagyon rossz előérzetem van. A te hirtelen felbukkanásodnak, Ádámhoz van köze. Remélem, nem történik baja. Miért érzem úgy, hogy veszélyben van?

Morfondírozások közepette ismételten álomba ringatta magát. Míg Éva az igazak álmát aludta, valahol az éjszakában, egy ház előtt egy autó állt meg. Az egyik ház ablakából valaki jelzéseket adott le, majd az autóból két alak szállt ki, akik a házhoz osontak.  A házban tartózkodó az ablakon keresztül figyelte őket. Amikor odaértek, az ablakot kitárta és beengedte őket.  A két titokzatos alak elhaladt egy fenyőfa mellett, és besurrant a fenyő mellett található szobába. Nem sokkal később egy vergődő csomaggal vonultak ki onnan, majd másztak ki az ablakon, és ültek be az autóba. Nem messze onnan valaki egy kőkút takarásából végignézte a különös attrakciót.