Édesanyja reggelizni hívta Ádámot. Többször is szólongatta, de a fia nem reagált rá. Már csak ő hiányzott az asztaltól. Lajos a tegnapelőtti újságot lapozgatta, Kriszta a kezét tördelte az asztal alatt, és a tányérját bámulta.  Emellett felvette az én vagyok a szuper rendes mintagyerek arckifejezést. Az asszony úgy döntött, bemegy Ádám szobájába.

-Hol lehet ez a gyerek- dörmögte maga elé, ahogy halad a fia szobája felé. Ám megtorpant. Valami nem stimmelt. Az állandóan fényesre suvickolt padló és a fenyőfa környéke sáros lábnyomoktól hemzsegett- Mi a manó! Milyen ez a padló? Úgy látom, e lábnyomok remekül érzik itt magukat.

Szitkozódások közepette berontott a szobába. Nem kapcsolt villanyt, helyette a telefonjával világította át a szobát. Ahogy a telefon fénye a szoba közepére ért, összerezdült. Valami nagyon nem stimmelt. Minden zsigerében érezte. Az asztal előtt álló egy puff, feldőlve feküdt a szőnyegen, s az asztal kissé félrehúzva a tévé irányába nézett. A telefonnal óvatosan bal felé irányította a fényt. Nehogy véletlenül felébressze álomszuszék fiát. Aztán vissza a szoba közepéig, majd újra a fia ágyára. Egy halk sikkantás hagyta el a száját. Ádám ágya széttúrva, de nem vette észre, hogy valami abszolút nem stimmel.   Botladozva elérte az ablakot, s remegő kezekkel, de határozott mozdulattal felhúzta a redőnyöket.   Csak egy pillanatra nem figyelt oda, hogy hova lép és valami a talpa alatt megreccsent. Lenézett, majd lehajolt. Onnan felvett valamit. A telefonnal rávilágított a kezében tartott éles üvegszilánkokra Onnan riadt tekintettel az ablakra. Az ablakra, amely ki volt törve. S a kitört ablakon keresztül egy árny nézett vele farkasszemet.  Majd az árny elszaladt.

-A csudába! – mondta ki a szavakat a fogai között kipréselve az árny- a csudába! Meglátott a nyanya.   

Hilda felsikkantott. A szíve az ijedségtől zakatolt. A háta mögött felhangoztak sietős léptek zajai. Az ajtóban a férjre és a lánya álltak riadt tekintettel bámultak befelé a szobába. Most Kriszta sikított fel, és remegő kézzel az ágy felé mutatott. Mielőtt szülei reagáltak volna, még apja tett megjegyzést a fia szobájában uralkodó káoszról.  

-Micsoda káosz van itt! Mit csinált ez a gyerek? –lánya felé fordult- Te mit ordítasz a fülembe karácsony napján? –majd egy nagy „oh” hagyta el a száját- Hilda. Hol a gyerek? – kérdezte riadtan a feleségét.

Kriszta folyamatosan az ágy felé mutogatott a kezével, és az apjára nézett. Hangja nem volt elcsukló, de egy csöpp félelem vagy riadalom se érződött rajta.

-Én csak azt akartam a tudatokra adni, hogy Ádám nincs az ágyában.

Hilda megborzongott, majd a kitört ablaktól az ágyig vándorólt a tekintetével. Lassú léptekkel közelítette meg Ádám ágyát. Megtapogatta fia kihűlt helyét. Szinte suttogva beszélt.

-Az lehetetlen! Lehetetlen, hogy esetleg újra….  

-Ugyan ki?- mordult rá Lajos- Az osztályfőnök a sitten, a négy gyerek a javítóban, akkor mondd meg ki? Ki és miért?

-Azt nem tudom. Remélem, kint van az udvaron.

Kirohantak a szobából és folyamatosan Ádámot hívták, de választ nem kaptak. Míg ők Ádámot keresték, Máté két ásítás között olvasta el barátja üzenetét. Az álom azonnal kiröppent a szemeiből és folyamatosan hívta a barátját, de válasz nem érkezett. Nagyon rosszra számított. Gondolkodóba esett, és ahogy azt Ádám kérte, hívni kezdte Michaelt. A férfi épp reggelizett, és az újságot olvasta, amikor a zsebében a telefon követelőzően csengeni kezdett.  Meglepetten nézett rá a kijelzőre. A kijelző szerint Máté hívta.

-Szép jó reggelt és boldog karácsonyt, kisbarátom! Mi történt, hogy karácsony első napján ilyen korán keresel?

Máté nem köszönt, rögtön a tárgyra tért. A hangján érződött, hogy valami baj történt.

-Michael! Találkozunk kell! Nagy bajt érzek Ádámmal kapcsolatban. E üzenetet este küldte, de most vettem észre.  

Máté felolvasta Ádám üzenetét, majd azt is közölte, hogy ma éjjelre újabb találkozót szerveztek, próbálta hívni a barátját, de eddig nem reagált rá.  S várt. Várt Michael reakciójára.  Michael eközben felállt az asztaltól és az ablakhoz sétált, és kibámult rajta. Az ablakon keresztül a szakadó havazást bámulta, és az elmondottakon gondolkodott. Reggeli nyugalom honolt a Dunánál. S e nyugalmat csupán egy valami zavarta meg. Sötét kabátba burkolózott alak körvonalai. Mire Michael felfogta a dolgot, a szakadó hófátyol mögül az alak eltűnt.   Máté hangja zökkentette vissza a valóságba.

-Bocsánat. Itt vagyok! Nos, ne csináljatok semmit. Lehet nincs az üzenetnek semmi köze a barátod eltűnésének. Kétlem, hogy megismétlődik az őszi kaland. Nincs ok arra, hogy valaki keresztbe tegyen nektek. Az osztályfőnöktökről és a négy kedvenc osztálytáratokról már nem is beszélve. Összeesküvés- elméletet gyártotok vagy túlgondoltok dolgokat. Valószínű, a kis barátok is. –szünetet tartott. Máté is- Este ott leszek. Várjatok meg. Értve vagyok? Addigra talán Ádám is előkerül.

Máté igen halk igennel válaszolt, majd bontotta a vonalat. Michael visszafordult az ablak felé, majd tárcsázott. Tizedmásodperc múlva valaki felvette. Hangja igen halk volt, de érthetően beszélt.

-Baj van. Már megint a négy gyerek. Illetve három, mert úgy tűnik, Ádámnak megint nyoma veszett. Nem akartam mondani, a múltkor, hogy összetalálkoztam velük- a hívott fél valamit suttogott- Én is így gondolom, de azt bizonyítani is kell. Már az ősszel is sejtettük- a másik újra mondott valamit. Valamit, amitől Michael ledöbbent- Ezt most nem mondod komolyan? Ő? Miért pont ő? – a másik válaszolt, és hatásszünetet tartott. Michael elsápadt a hallottaktól- Akkor még nagyobb bajban vannak, mint azt gondolnánk.

A másik nem szólt semmit, hanem bontotta a vonalat. Míg Michael titokzatos beszélgetést folytatott valakivel, addig tovább zajlottak az események. Máté újra próbálta hívni a barátját. Kezdeti örömök, hamar meglepetésbe csaptak át. Harmadik csengetésre valaki felvette a telefont, de a barátja helyett egy kedves, fiatalos női hang szólt bele.

-Szia. Kriszta vagyok, Ádám nővére. Nem köntörfalazok, belevágok a közepébe. Véletlenül nincs nálad az öcsém?

Máté szeme kikerekedett a kérdéstől. Hápogni tudott csak a válaszadástól.

-Ádám? Nálam? Miért…. miért lenne nálam karácsony reggel?    Miért? Történt valami?

-Úgy tűnik igen. Az öcsémet elnyelte a föld. Nincs sehol.  

Máté csak tátogni tudott. A szobába húga lépett be, nagy mosollyal az arcán, de miután meglátta testvére arckifejezését, átváltott kíváncsi tekintetűvé.   Ádám bólogatott. Elfelejtette megemlíteni barátja este írt üzenetét.  Majd végül megszólalt és elköszönt Krisztától.

-Rendben. Tudok valakit, aki a segítségünkre fog sietni. Szia.

Mielőtt Márti bármit is kérdezhetett volna, Máté tárcsázott. Michael azonnal felvette, érezte Máté hangján az izgatottságot és a rémületet. Egyből tudta, hogy baj van. nagyon nagy.

- Ádám… megint…. telefon.

- Kisbarátom, próbálj meg megnyugodni. Végy egy nagy levegőt és kezd újra.

-Ádám eltűnt – hadarta el Máté. – Hívni próbáltam újra, és a testvére vette fel. Ő mondta.

Michaelt nem lepte meg az utolsó mondat. Az agya már járt, és azonnali elhatározásra jutott. Mátét próbálta nyugtatni a szavaival.

-Nem lesz semmi baj. Mint azt már mondtam neked kb fél órája, hogy nincs baja a barátodnak. Higgyél nekem, elő fog kerülni, épen és egészségesen. Este találkozunk.

Michael kinyomta a készüléket.

-De…- Máté döbbenten bámult a készülékre,  majd a a testvérére nézett . - Minden jel arra mutat, hogy Ádám megint eltűnt. Nézd. Ezt az üzenetet küldte az este. –fordította a készüléket a húga felé- S most újra próbáltam hívni, a nővére vette fel, ő mondta.

-Az lehetetlen! Lehetetlen, hogy ismételten megtörténjen!  

-Pedig úgy tűnik, újfent megtörtént. Michael eljön este a találkára. Ő segít. Segíteni fog. Vajon , mit kaphatott Ádám a nővérétől ajándékba?

Márti leült az ágyra, és hangosan töprengeni kezdett.  

-Nem gondolod, hogy túl gyanús, hogy a testvére itthon tölti az ünnepeket, pedig sosem szokta? –Máté leült a testvére mellé- Csak nem ez volt a …. és ősszel? Ki rabolta el? Hogy nem az osztályfőnökünk, az is biztos.

Máté ránézett.

-Ne gyárts elméleteket. Miért tette volna? A testvére. Az lehet. De akkor is köze volt az egész kalamajkához.     

-Én nem gyártok semmiféle elméleteket, csak próbálok logikusan gondolkodni. Talán Michael tud valami biztató mondani este.

Máté csak a vállát húzogatta.  Amikor a testvérek Ádámról és a testvéréről beszélgettek, Michael is újból telefonált.  A titokzatos hang, nem volt mérges, hogy karácsony első napján már másodszor keresi.  Michael beszámolt Mátéval való beszélgetésről. A hívott fél hallgatott, majd ennyit közölt a férfival.

-Keresd meg! Segíteni fog.

Michael nem értette, majd újból kibámult az ablakon. Arra nézett, amerre a titokzatos alak eltűnt.